Ha Új-Zéland, akkor sauvignon blanc. Gondoltuk eddig. Most azonban kezdenek meglátszani annak a jelei, hogy lehet, mégsem volt jó ötlet mindent egy lapra feltenni. Hiszen a világ divathullámokra éhes borfogyasztóinak érdeklődésére, úgy látszik, a már sokszor leírt cabernet sauvignonon és chardonnay-n túl, egyik szőlőfajta sem számíthat hosszú távon. Következő hírösszefoglalónkban szó lesz arról, hogy a csak mostanában felkapott zöldveltelini mellett melyik az a kékszőlő, amellyel az utóbbi években már komoly sikereket érnek el a kivi borászok.

Új-Zéland kapcsán egyre többet hallhatunk az eredetvédelem témájáról. Többek között Oz Clarke is úgy nyilatkozott, hogy a helyi borágazat lassan megérett arra, hogy feltérképezze saját terroir-ját, és kialakítsa eredetvédelmi rendszerét.

Eredetvédelmi rendszert kiépíteni persze nem könnyű, sose feledjük, hogy az e kérdéskörben példaként folyamatosan felhozott Burgundiában is több száz évre volt szükség az egyes dűlők egyedi tulajdonságait figyelembe vevő osztályozás létrehozásához. Az új szisztéma kialakításával kapcsolatban legtöbbször azt az elvárást fogalmazzák meg, hogy ez ne legyen olyan bonyolult, mint az Óvilág legtöbb ilyen jellegű szabályozása.

Az új-zélandiak egyelőre több fronton próbálják megközelíteni a témát. Egy Central Otagóban megrendezett konferencián például Jancis Robinson MW tartott a helyi borászoknak előadást a burgundi rendszer kialakulásának körülményeiről és mai helyzetéről.

E mellett azonban már több éve működik egy kizárólag pinot noir-okat minősítő módszer is, amelynek keretében a szőlőfajtával foglalkozó pincészeteknél az utolsó öt évjárat pinot noir-jait mind figyelembe veszik az értékítélet kialakításakor. Az idén harmadik alkalommal megrendezett Great New Zealand Pinot Noir Classification célja azon borászatok kiemelése, amelyek sok éven át egyenletesen kiugró minőséget produkálnak. Ebben az évben összesen három pincészet, az Alta Rangl, a Felton Road és az Mt Difficulty érdemelte ki a maximálisan elérhető öt csillagot pinot noir-jaiért.

Mintegy tizenöt esztendeje lobbiznak már azért az új-zélandi borászok, hogy édes boraikat eladhassák Európában. Egy EU rendelet ugyanis egészen eddig tiltotta minden olyan bor behozatalát a szigetországból, amelynek potenciális alkoholtartalma meghaladta a 15%-ot. A potenciális alkoholtartalom azt a alkoholszázalék arányt jelenti, amelyet akkor érne el a bor, ha a benne lévő összes cukor kierjedne.

A kétoldalú megállapodás 2009. december 14-vel lépett életbe. Az Új-Zélandi Borász Szövetség vezetőjének nyilatkozata szerint sokat várnak ettől a lépéstől, hiszen az Európában megrendezett nemzetközi borversenyeken eddig is jól szereplő édes új-zélandi borok, ezután akadály nélkül érkezhetnek a kontinensre. A legnagyobb várakozással persze a brit piacra tekintenek a borászok, akik a késői szüretelés technikájának vagy a nemes penésznek köszönhetik édes boraikat.

Az új jogszabály azonban azon a követelményen nem változtatott, hogy az EU-ba behozható édes borok tényleges alkoholtartalmának legalább 8,5%-nak kell lennie. Ez ellen több olyan kivi borász is tiltakozik, akiknek hűvös klímán termelt édes borai mindössze 7-8%-os alkoholtartalommal bírnak.

Általában jó minőséggel, kifejezetten nyugodt szüreti körülményekkel és a szokásosnál alacsonyabb mennyiséggel számolhattak az új-zélandi borászok 2010-ben. A kevesebb szőlő hátterében egy részről egy hűvös tavasz állt, amely nemcsak a virágzást nehezítette meg, de eltolta a szőlő általános növekedési ütemét is.

Ezt leszámítva azonban szinte ideális volt az évjárat, hiszen a meleg nyarat egy hasonló ősz követte, lehetővé téve, hogy minden szőlőfajtát kényelmesen, az optimális érettség állapotában szedhessenek le.

Az ország borkészítői hagyományaival mára végképp összenőtt sauvignon blanc a helyi borászok szerint érett, koncentrált gyümölcsaromákra tett szert 2010-ben amellett, hogy savait is megőrizte. Az egyesek szerint alkalmanként túl magas alkoholt a bizakodóbbak véleménye alapján az intenzív aromák fedik majd el.

A pinot noir-ral kapcsolatos idei megfigyelés az volt, hogy a kedvező időjárás következtében a megszokottnál vastagabb a bogyók héja. Az ország immár zászlós vörösborától a termelők hasonló érett erényeket várnak el, mint a korábban említett sauvignon blanc-tól, azaz ebben az esetben mély színeket, koncentrációt és karakteres tanninokat.

2009. második és 2010. első félévét vizsgálta az a gazdasági jelentés, amit a közelmúltban publikáltak az ország boriparáról. Az eredmények szerint bár a borexport értéke 5%-kal növekedett ebben az időszakban, ez együtt járt azzal, hogy a palackok átlagára 11%-kal csökkent, de az még így is 8,7 dollár, amely a cikk írásakor majdnem eléri a literenkénti 2000 forintot. Az emelkedésért részben az ázsiai piacok, részben a pinot noir felel, amelynek kivitele először haladta meg az évi 100 millió dollárt, azaz 22,5 milliárd forintot.

A csökkenő palackárak miatti alacsonyabb profit okán az új-zélandi borászok nem panaszkodnak azért, hogy 2010-ben kevesebb szőlőt szüreteltek, mint az azt megelőző évben. Úgy gondolják ugyanis, hogy ez a természetes szabályozó helyreállítja majd a kereslet-kínálat viszonyát, amely a válság miatt deformálódott el.

Az ország borászati stratégiája szerint a következő két év még az egyensúly helyreállításáról és a felépülésről fog szólni, ezt követően azonban az értéknövelésre teszik majd a hangsúlyt a kapacitásbővítés háttérbe szorítása mellett.

http://www.vinoport.hu/?node=2721